Kicsit el voltam tévedve, azt hittem, advent első vasárnapján kell kinyitni az adventi kalendárium első fiókját. Ki is találtam egy élményajándékot a lányunknak aznapra: táncház kézművességgel egybekötve a Nemzeti Táncszínházban. Hónapok óta tervezem, hogy elviszem erre, mert nagyon élvezi a népzenét, néptáncot. Gondoltam, felírom/lerajzolom egy kártyácskára valahogy a pörgős szoknyát, éneket, táncot és egy csokigolyó kíséretében beteszem az első kis adventi rekeszbe.
Aztán leesett — kis segítséggel —, hogy csak december elsején kezdődik az adventi naptár nézegetése.
Épp aznap nyitott a könyvesboltunk, úgyhogy duplán megünnepeltük azt a napot.
Ezt az adventi élményajándékozást több helyen olvastam már, de az igazi löketet a
Babaróka karácsonya adta, amihez idén nőttünk fel (anyai többesszám).
Nekem az első rész a kedvencem, ami az adventi ajándékokról szól. Az élményajándékozásról.
De tetszik a Satnya fenyő fejezet is, csak hát a két fenyőárustól (a hódtól és a borztól) megijedt a gyermek, úgyhogy azt csak magamnak olvastam el, mikor elaludt.
A mesekönyv három fejezetből áll:
Advent
A Satnya fenyő
Karácsony
Babarókáéknál mindenki beteszi az ajándékot a fa alá (vagy mellé, mivel satnya:)), nem a Jézuska hozza azokat. Énekelnek, Mamaróka gitározik, elmeséli a karácsonyi történetet, aztán ajándékoznak. Babaróka lesz az angyal, aki mindenkinek odaadja az ajándékokat és együtt nézik meg, ki mit kapott.
Lehet, hogy csak azért, mert karácsonyi zenéket hallgatok, de nekem karácsonyi hangulatom lett a könyvtől, még úgy is, hogy nálunk más a forgatókönyv.
Szerintem a bájos illusztrációnak is köszönhetően.
És hát, ezer köszönet az adventi fejezetért, szuper élményajándékok kerültek a kalendáriumba!
Ui.: Advent első vasárnapján azért elmentünk a tácházba. Csak úgy.
Köszönjük, ha tőlünk rendeled meg a Babaróka karácsonyát!
