Én annyira kisvakond fan vagyok, hogy a barátaimtól is kisvakondos plüssöket, kirakókat stb. kapok még most is, közel a 40-hez.
Itt van ez a keménylapos lapozó (éljen, éljen, nem lehet összegyűrni, eltépni és ha véletlenül leöntjük, se történik tragédia, vagyis teljesen kisgyerek-kompatibilis) tele igazi karácsonyi értékkel. Vagyis inkább: tele igazi, emberi (és vakond) értékkel.
Itt nincs Jézuska vagy angyal, csak két jóbarát, akik a megunt játékaikat kicserélik, akik együtt sütnek mézeskalácsot, díszítik a fát és lakmároznak, nevetgélnek.
Egy megrázónak induló rész volt benne számomra: mikor elmennek halat fogni. Léket vágnak a jégbe, kifogják a nagy halat és viszik már haza szerencsétlent, amikor Kisvakondnak megesik rajta a szíve és visszadobja a vízbe.
A lányomnak nagyon tetszett a történet, egymás után többször is el kellett olvasnom.
Köszönjük, ha tőlünk rendeled meg, vagy ha bejössz érte személyesen.
