Gyerekkoromban én voltam a fekete bárány. Legalábbis úgy éreztem: amíg a többiek berregtek az autókkal az oviban, én az eget néztem. Csillagász lettem. A minap bent voltam a csillagvizsgálóban, teleszkóppal kémleltem az eget, mint mindig. Egyszer csak egy poros út-szerűt vettem észre, a végén pajzzsal. "Te jó ég!" — gondoltam — felfedeztem egy új csillagképet!…
Pszt! – akart finoman figyelmeztetni a férjem. – "Ekkor egy mély, suttogó hangot hall"... – folytattam. Erre megkocogtatta a vállam: – Már alszik, abbahagyhatod - suttogta mosolyogva. Ennyire belemerültem az esti mesébe, ami a friss, ropogós A világ legdrágább kincse volt. Minden alkalomra veszek valamilyen mesekönyvet. A lányunknak, a férjemnek, az anyukámnak… A lányunk névnapjára…